Egy/Kriszti

Vajon én vagyok az egyetlen abnormális lény a világon, akinek százszázalékosan módon befolyásolja a hangulatát az a dal, ami reggel, felkelés utána egyből az eszébe jut?

  Ma reggel a Mosoly című slágerrel a fülemben ébredtem.

Ha már belekerültem ebbe a keserédes érzelemvilágba, készségesen elindítottam a  mai napról szóló felvételt a képzeletbeli kamerámon,  és gúnyosan rámosolyogtam a velem szemben álló valakire a fürdőszobai tükörben. Nagy sötétbarna szemek néztek vissza rám.A szememnél már csak a hajam volt sötétebb, ami most fésületlenül, keszekuszán omlott a vállamra. Hatalmas ásítással nyugtáztam a látványt.

  Miután elkészültem a fürdőben, rájöttem, hogy semmi okom aggodalomra, hisz péntek van! Nem  kell mást tennem, mint szokásos módon szuperálni sz órákon, túlélni a spanyolt és Hárpiát, hazajönni, azonnal megcsinálni az összes házit, hogy hétvégére ne maradjon, aztán este hétkor...futás.

  Elmosolyodtam a gondolatra.

  -Nem ma tartod a spanyol kiselőadásodat? - hallottam anyát a földszintről.

  -De, ma adok elő, anya - szóltam vissza.

  -Remélem rendesen felkészültél!

  -Ne aggódj, sima ügy.

  Odalent gondosan elkészített reggeli várt rám : egy tálka müzli, élére hajtott szalvéta,rajta teljesen egyenesen elfektetett kanál. Anya  sietős, de kecses mozdulatokkal pakolta el a tiszta tányérokat, vigyázva, hogy a kapkodás közepette ne csússzon ki szoros kontyából a haja.
  -Mióta eszem karamellás müzlit? - kérdeztem tőle.
  -Most óta. Tegnap siettem a vásárlással, elnéztem. Éjfélig javítottam a tizedikesek dolgozatait. Egyébként sem árt a változatosság, Kriszti.
  Bólintottam, és kelletlenül folytattam a reggelivel való küzdelmet.
  -El ne késsetek!
   A nappaliban apa szürke öltönyös alakja tűnt fel. Máris felvette az aktatáskáját, s indult az irodájába, így alig volt időm elköszönni tőle.
  -Gyerünk, gyerünk, légy tekintettel rám, szívem,  jól tudod, hogy korábban be kell érnem a tanáriba! - sürgetett anya, úgyhogy felsprinteltem az emeletre.
  Mindig anyával együtt mentünk a gimibe.Az úton ő csendben volt, valószínűleg épp alaposan végig gondolta a napját, úgyhogy a ,,Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel...''  csak egyre hangosabban,  visszhangzott a fejemben, játszott a hangulatommal. 
   Anya épp hogy leállította a motort az iskola hátsó parkolójában, már ugrott is ki a kocsiból  és  rohant; csupán egy intéssel köszönt el tőlem. Ezt már megszoktam, semmi gond nem volt vele,  hisz anyunak sok a munkája , ahogy apámnak is, és  mindketten jól tudták, hogy nincs szükségem dajkálásra,  teszem a dolgom a felügyeletük nélkül is.
    Körülnéztem az őszi napsütés melengetett udvaron: a fekete kovácsoltvas kerítéssel körülvett gimnázium épülete büszkén tornyosult fölém kétemeletes magasságában.Negyed nyolc volt, úgyhogy alig találtam egy-két lézengő, esetleg a nulladik órára későn érkező diákokat a közelben.A lányok, akikkel szokás szerint összegyűlünk és mindenféléről beszélgetünk, még nem voltak itt, úgyhogy kénytelen voltam magányosan elballagni a főbejárat felé, fülemben még mindig a Mosoly című szám dallamával.

Bevezető

Kriszti és Orsi nem is lehetnének  különbözőbbek.

A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyet még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek....

 

 

Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. a lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, segít neki ebben....